végre megint írhatok:D olyan boldog vagyok, hogy végre vége a kényszer"pihenőmnek",ami mint mindig, most is életem leghosszabb két hete volt.... már hiányzott minden,ami a hétköznapi életemben volt. még a legapróbb mozzanatok is, mint pl.,hogy kenyérért menjek le a…

Ma reggel elmentünk temetőbe, meglátogattuk… Ma nem történt semmi érdekes. Reggel elmentem kedvenc cipőüzletembe, és megvettem azt az álomcipőt, amit pár héttel ezelőtt már kinéztem magamnak a magazinban. Most legalább már kapható volt. =D Ennek nagyon örültem és…

Édesem, végeztem veled. Szép volt ez az idő, amit együtt töltöttünk és igen tartalmas is, annak ellenére, hogy mennyire rövid ideig tartott. Együtt kapartuk magunkat előre, versenytempóban. Egyikünk sem az a bizonyos típus, aki sokat gondolkodik, mielőtt cselekedne. Nem, mi nagyon…

Nem,mégsem vagyok boldog. Sőt,utálom ezt a szar életet! elegem van! miért kell mindenkinek megfelelni? miért nem hagynak már végre békén? egyáltalán miért játszunk ennyi szerepet mások kedvéért? mert szerepet játszunk mindannyian. csak van,aki többet és van,aki kevesebbet.…

Azon kaptam ma magamat, hogy boldog vagyok. Valahogy olyan érzésem van, hogy minden oké. Pedig nincs minden rendben, még a normális embereknél sem. De végülis ez engem nem is érdekel most. Jóban vagyok mindenkivel, akivel jóban akarok lenni [vagy akikkel jó jóban lenni=)] Rock…

Ma nem akarok felkelni. Elegem van, belefáradtam. Napról napra nehezebben veszem rá magam, hogy érdemes. Tessék? Hogy mit érdemes, azt kérdezed? Az neked lényegtelen. Csak nekem számít. Modortalan lennék? Hát ez van, te is az vagy, csak félsz kimutatni. Pedig néha nem árt. Nehogy…

Manapság annyira természetesnek vesszük,hogy megmondjuk a magunkét a másiknak,mint azt,hogy mindenkit letegezünk,aki velünk szembe jön. Múltkor(pontosság kedvéért pár napja)sétáltattam a kutyámat. Tudni kell róla,hogy egy idióta....dehát a gazdákra ütnek,elvileg... na…

Igazam volt. Pár pillanat után láttam közeledni alakját az immár vékonyabb ködben. Megint szmoking volt rajta. Egyenesen rám nézett, és felém jött. Olyan tökéletes volt a mozgása és kifejezéstelen az arca, mint egyébként szokott. Elővett valamit a zsebéből: a cigisdoboza…