Boldognak akarni lenni

 2010.07.15. 10:42

Nem,mégsem vagyok boldog. Sőt,utálom ezt a szar életet! elegem van! miért kell mindenkinek megfelelni? miért nem hagynak már végre békén?

egyáltalán miért játszunk ennyi szerepet mások kedvéért? mert szerepet játszunk mindannyian. csak van,aki többet és van,aki kevesebbet. vannak, akik legalább okosan egymással passzoló szerepeket játszanak,az könnyebb dolog,de vannak,akik merőben mást.

én nem játszok már annyi szerepet,mint régebben,viszont ezek a fekete és a fehér. nameg az a rohadt szürke,ami mégis a legkedvesebb kompromisszum...
néha igazán nehéz elválasztanom magamat magamtól...és már reménytelennek tűnik visszakúsznom saját magamhoz. ez amolyan se veled,se nélküled kapcsolat-bizarr önmagammal...
és ismét itt vagyok. szétesve. persze ezt senkisem veszi észre,vagy idióta módon azzal akarnak segíteni,hogy rátesznek mégegy lapáttal. de én mégegyet már nem bírok el. így is szörnyű bűntudatom van,lelkiismeret-furdalással vegyülve. szörnyeteg,egy szörnyeteg.

nem kellett volna olyan emberekkel kapcsolatba kerülnöm,mint amilyenekkel tettem...a lavina veszélyes dolog. nem, nem "olyan" emberek, de nem is jók. bonyolult,mindegy...
és itt nyafogok ahelyett,hogy azzal lennék,aki szeret...legalábbis szeretni akar nagyon. de én képtelen vagyok. a hülye szerepeim miatt amikor vele vagyok eljátszom,hogy imádom,hogy jólesik a közelsége,hogy szeret....mert hiszen jól is esik,kinek ne esne jól! de én nem szeretem őt,viszont ezt így nem folytathatom...nem akarok neki fájdalmat okozni...de önző módon nem vetek véget ennek...kihasználom,hogy szeretetet ad...mert erre szükségem van. talán mostanában ő az egyetlen jó dolog ebben a qrva életben...és még ő sem!

nem látom a végét. csak sodródom. azon gondolkodtam minap,hogy elmegyek valami orvoshoz...körzetihez? vagy a neurológushoz? hmm...nem is tudom...valakihez,akinél kisírok magamnak egy kis antidepresszánst. szükségem van valamire,ami eltereli a figyelmemet mindenről. ami boldoggá tesz. ami felszabadít. bármi is legyen az. nekem aztán annyira mindegy, hogy tabletták, szeretet,vagy egyéb...csak változzon már valami!

Címkék: élet én depresszió rosszkedv

A bejegyzés trackback címe:

https://feheranna-elete.blog.hu/api/trackback/id/tr912153002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nebameg 2010.07.19. 00:58:33

Ez a dolog rajtad múlik. A tabletták biztosan nem fognak használni, legalábbis pár napnál tovább semmiképpen sem. Szóval kicsit kapd össze magad, inkább azt nézd, ami rendben van, a többit pedig megjavítandó dologként kezeld, ne okként a magad alá rogyásra.

FehérAnna 2010.07.19. 17:21:53

@Nebameg: nem vagyok boldog,se nem boldogtalan. csak üres: mennek a mindennapok, nem lelkesít és nem hat meg semmi. persze,én tehetek ellene...csak a mikéntjét kell kitalálni,ami a legnehezebb. a hangulatom gyorsan ingadozik,de ezt te magad is felfedezted.

Nebameg 2010.07.19. 18:26:20

@FehérAnna: Az unalom egyfajta válság, mert nem tudja az ember, mi szüntetné meg, csak azt tudja meg szeretné szüntetni. Ellentétben pl. az evéssel, mert arra elég egyértelmű az ellenszer:) Én pl. edzeni meg olvasni szoktam:)
süti beállítások módosítása