Nem is tudom... ma megint olyan kibaszott szar kedvem van. De ezt már megszokhattam volna ennyi év után. Ráadásul még a fejem is szar. Migrén... vagy egyéb. Néha abban reménykedek, hogy, mivel egyre gyakrabban jelentkezik és egyre erősebben, egyre hosszabb ideig tart, akkor elmegyek majd megint a neurológusomhoz és megmondja, hogy daganatom van. Az isten tudja miért, de örülnék neki. Így is már csak olyan 2-3 évem van. De nem a nyavalygok inkább. Legalábbis azért tuti nem, ami fizikálisan fáj. Az már nem tud érdekelni. Sőt, inkább fájjon valamim, minthogy a lelkem. Talán ezért is vágtam fel újból a csuklóm. De annyira nem tud érdekelni... Ma olvastam el a barátnőm levelét, amit még csütörtökön küldött... ma meg már kedd van. Érdekes egy levél volt. Igazából ettől van most megint ilyen kedvem. Leírta, hogy mennyi ostobaságot követett el életében és még mennyit fog. Gyógyszert alkohollal bevenni, túladagolni,eret vagdosni... mintha a saját vallomásom olvastam volna. Talán mindketten ugyanolyan betegek vagyunk. Vagy lehet, ez már tényleg elmebaj, csak nem vesszük észre... és más sem. Ez a legszebb a dologban: akármit csinálhatok magammal, mindig el tudom titkolni. Miért vagyok ilyen jó hazudozó és miért tudok akaratlanul is figyelni a kínos részletek ki nem derülésére?? Bár a mostani barátom más... az előtt nem titkolózok, az minden baromságomról tud, amit magam ellen elkövetek. Tudom, szánalmas, de már nem mer a kezembe adni kést,pengét,üvegszilánkot,éles műanyagdarabot,gyógyszert. Nade azért ennyire nem vagyok vészes... nem vágok magamba ha a kezembe kerül valami éles, és nem is gyógyszerezem be magam mindig.
Úristen.. ezt visszaolvasva elég...khm... hogy is mondjam. Depis... pedig most nem vagyok az, csak a kedvem nem a legjobb. Huhh... milyen lehetek úgy igazán depisen? O.o Nah mindegy... inkább nem is írom le életem további marhaságait, meg a kellemes meglátásaimat. rohadtul kellemesek... nah mindegy. Kinek mi.