Ma nem akarok felkelni. Elegem van, belefáradtam. Napról napra nehezebben veszem rá magam, hogy érdemes. Tessék? Hogy mit érdemes, azt kérdezed? Az neked lényegtelen. Csak nekem számít.

Modortalan lennék? Hát ez van, te is az vagy, csak félsz kimutatni. Pedig néha nem árt. Nehogy megsértődj(!), elegen vannak, akik sértődve elrohannak. De te ne tedd.
Mostanában semmihez sincs elég erőm. Még enni sem. Bár az is igaz, hogy étvágyam sincs. Érdekes dolog ez: világ életemben arra törekedtem, hogy pont úgy nézzek ki, pont olyan vékony legyek, mint a modellek, akiket annyiszor csodáltam és akiket annyira irigyeltem. És most elértem: napról napra fogy a súlyom, tegnap előtthöz képest 2kg-val könnyebb vagyok. Hehh...de miért most?! Miért most sikerül???
Bár ez nem rajtam múlt, végülis nem az én sikerem. Régen annyi mindent kipróbáltam, hogy ezt elérjem. Még olyat is, amit nem lett volna szabad.
És most,amikor már lényegtelen, akkor az Élet megadja, teljesíti álmomat. Kösz Élet, rohadt rendes vagy! Ha nem tudnám, hogy hol van véged, akkor még örülnék is.

Ma reggel egy tipikus másnapos reggel. Nem, nem ittam alkoholt, ez másnak a másnapja. Nem is ihatnék...nem szabad. Fáj mindenem, moccanni is alig bírok,minden végtagom elnehezült. Olyan, mintha valaki ólommal töltötte volna fel a csontjaimat. Baromira fáj, de mégjobban fájna, ha szedtem volna be a gyógyszereim. Lassan kezdek abban a hitben élni, hogy ezeknek köszönhetem, hogy még bírom.
Bárcsak a lelkemet is feltöltötték volna ólommal!

Nevetséges vagyok, vagy inkább szánalmas. Még most is azon töprengek, hogy rágyújtsak-e. A szervezetemnek nem tesz jót...vagy talán mégis: amikor dohányzok, akkor nem érzem magam ennyire nyororultnak, akkor nincs hányingerem, megnyugtat. Persze ez csak időleges, mert utána minden kezdődik elölről. De miért ne tenném?
Vagy ne törődjek bele? Reménykedjek?

Egyáltalán mi az a remény? Egy semmi, ami erőt ad, hogy ne add fel? Vagy talán a minden,az álmaink,amiért egy belső késztetés miatt harcolunk? Vagy valami megmagyarázhatatlan, még számunkra sem érthető természetfeletti erő, ami hatására legyőzhetetlennek hisszük magunkat?
Nem, a remény az, amit nem tudnak kiölni belőled. Nincs ebben semmi misztikum, nem lehet és nem is tudod túlmagyarázni. Egyszerűen egy fogalom, amitnek nincs értelmezése.
 

Sokszor hittem már azt, hogy nincs is ilyen, de aztán meg mégis hittem benne. Még én sem tudom magamból kiírtani. Úgy látszik elpusztíthatatlan.
De ez így van jól. Ez a sokat emlegetett Élet rendje.

Feladom, nem bírom tovább. Egyszerűbben is vége lehetne, de nem lehet mégsem. Nem miattam, mások miatt. Pedig mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb megoldást találtam ki. Természetesen senkinek sem mondtam el. Azt mondanák, hogy megőrültem, hogy mi értelme lenne, hisz...hisz tudom. I never give up.
Valami itt belül nem engedi. Hogy mi?

Remény.