Először szeretnék egy általam kedvelt könyv idézetével kezdeni. Habár nem preferálom túlzottan az idézeteket, de ez megfogott. Sokáig gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is lehetne megfogalmazni tisztán és érthetően az emberek jellemét. Hát, véleményem szerint ennél jobban nem is lehet. Akkor lássuk, miről is írok:

"Mert konvergens, egy metszőpontból kiinduló sugátnyaláb tagjainak is tekinthetjük magunkat, hisz annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban, magányunk közös centruma felé -noha a szűkebb vagy tágabb gömbfelületeken, melyekből diszkrét pályákat, elszigetelt ponthalmazokat ütünk ki, esetleg egyáltalán nem érintkezhetünk."

Ebben a pár sorban össze van foglalva az emberiség feladata. Mennyire találó metafórával magyarázza el azt, amin már régóta gondolkodtam. Nem kell az embereknek túlbonyolítani magukat: mint, ahogyan le is van írva, inkább le kellene tisztulnunk. Nem kell magunkra szerepeket aggatni, nem kell megjátszanunk magunkat.

Leginkább úgy ismerhetünk meg másokat és úgy közeledhetünk feléjük, ha előbb saját magunkat, a  mi lényünket ismerjük meg azáltal, hogy merünk magunkkal öszinték lenni. Mert sokszor még magunkat is áltatjuk. Minél messzebb kerülünk a belső énünktől, annál nehezebben fogunk oda visszatalálni. De még egy reményünk van: a sugárnyaláb kötele, az út, amin idáig eljutottunk. Mindannyian ugyanonnan indultunk, vissza kell térnünk. Még, ha nem is sikerül a metszőpontot megtalálni, legalább már nem távolodunk egymástól- mégjobban, mint eddig tettük. Amint az le is van írva, lehet, hogy nem jutunk közös nevezőre másokkal, lehet, hogy nem találkozik a személyiségünk, de miért is kellene? Sokkal értékesebb, ha önmagunkat megtaláljuk a szerteágazó, szerepekből kialakult dzsungelben. Aztán majd minden jön magától. A tiszta mindig értékesebb, mint a zavaros.

Ha valaki ezt egyszer megérti, annak könyebb és szinte ösztönösebb is erre törekedni. Nem azt mondom, hogy éljünk szent módjára, az idézet sem ezt mondja, én sem úgy élek. De én már alaposan átgondoltam, hogy milyenek a jellemvonásaim és ebben sokat segített a fent leírt szövegrészlet.

Akit esetleg érdekel, annak ajánlom Ottlik Géza:Iskola a határon című regényét. Nem kell megijedni, nem erről szól a mű, bár burkoltan végigviszi ezt az eszmét. Igazából a legvégén foglalja össze ezt. Azonban szerintem érdemes elolvasni.