Manapság annyira természetesnek vesszük,hogy megmondjuk a magunkét a másiknak,mint azt,hogy mindenkit letegezünk,aki velünk szembe jön.

Múltkor(pontosság kedvéért pár napja)sétáltattam a kutyámat. Tudni kell róla,hogy egy idióta....dehát a gazdákra ütnek,elvileg...
na mindegy,szóval kezelhetetlen,önfejű,azt csinál,amit akar,azt hiszi,hogy a világ a lábai előtt hever. csakhogy én ezt aznap kicsit meguntam. jah,aznap,mert egyébként kurvára nem érdekel,hogy úgy mondjam "erős személyiség"-e van. legalább van neki.
egy ugyancsak kutyát sétáltató szerencsétlen,vagy inkább gyanútlan áldozat meg merészelte közelíteni őfelségét,ami,mint utóbb világossá vált a másik kutyás számára is,nem volt éppen a legjobb választás. mert az én kis hadvezérem (fajtája egyébként volpino italiano) ezt rossznéven vette...mint mindig...
mint általában,most is nekiesett volna a másiknak. elég nehéz ilyenkor visszatartani,bár a kutya alapjában véve nem nehéz,csak izmos...meg,hát én sem vagyok az a túl jó kondiban levő,és a súlyom sem jelent túl nagy ellenerőt...
a kalandot sikeresen megúsztam,el tudtam húzni,aztán ilyenkor 2m-rel arréb már normálisan viselkedik.
nade ez így mégsem normális,hogy nekimegy a kutyáknak!!! ezért voltam olyan őrült,hogy nevelő szándékkal (mert egy kutyával mégsem tudom megbeszélni....) belerugtam az orrába,hogy vegyen vissza. a kutya értette a dolgot,de a túloldalon az öreg (bocs,idős) nő már kevésbé. onnan kezdett engem pocskondiázni,hogy hogyan tudok így viselkedni a kutyámmal szemben? meg az ilyeneknek nem való kutya! állatkínzó! zengett tőle az utca...gondoltam megvédem magam,és higgadt (már amennyire ilyen helyzetben az ember higgadt hangnemet tud megütni) hangon mondtam neki valamit. jah,hát persze,hogy süket volt....mit is gondoltam...végigordítja az utcát,de a választ nem is hallja...

az egésznek az a lényege,hogy az emberek már annyira nem tudnak viselkedni,hogy az már megdöbbentő! nem is tudja,hogy miért tettem,meg amúgy is: hadd döntsem már el,hogy hogyan nevelem a kutyámat. aki ránéz nem azt látja, hogy ez a kutya halálra van verve,mert nincs is. attól még,hogy néha megfegyelmezem,még engem szeret a legjobban,jah,és érdekes: csak nekem fogad szót. de az már mennyire zavarná a kedves utca emberét,ha nem nevelném meg a kutyát és esetleg elszabadulva nagyobb kárt tenne...mert nincs megnevelve...
jah,hogy akkor az is az én hibám lenne?!
kösz,nem!