Vajon miért van az, hogy aki nekem tetszik, az észre sem vesz engem, de akit meg ki nem állhatok, vagy csak szimplán nem érdekel, az meg igen?!
Speciel nekem nem is egy elérhetetlen srác tetszik. Mert sokan kinéznek maguknak egy macsót, akinek már 6000 barátnője volt 1 hónap alatt, és nyafognak, hogy elérhetetlen. Hát persze, mert az ilyenek nem fognak odamenni egy lányhoz, hogy felszedjék. Minek? Hisz a lányok maguktól is odamennek hozzájuk. Felesleges várni a szőkeherceg-effektust náluk. A másik meg, amikor egy filmsztár képmását keresik. Na, hát az még viccesebb, mint az előző.
Nade nálam szó sincs ilyenekről. Ő a szomszédom, és tudom jól, hogy milyen személyiség. Kicsit introvertált, dehát vannak még egy páran ilyenek. Szerintem akár lehetne is valami közöttünk, mert (bár lehet, hogy csak beképzelem magamnak), de szerintem valamennyire tetszem is neki. Például, amikor elmegyünk egymás mellett, vagy meglát az utcán, akkor mindig végigmér és csak aztán köszön. Tudom, hogy ez nem jelent semmit, de akkor is! Meg ezt valahogy érzi az ember, vagy nem is tudom.
Párszor beszélgettünk is, és láttam rajta, hogy olyankor "furcsán van zavarban", szóval értitek, hogy mire gondolok. De sajnos még nem volt semmi érdemleges. Talán a férfiak tényleg nem képesek venni a jeleket, amik a nők küldenek. Vagy csak nagyon bizonytalan. Pedig nem kellene! Ha egyszer adna egy jelet legalább, hogy tetszem neki!...
Hát, még van három évem...addig majd csak lesz valami.